Cavalieri életéről:
Olasz matematikus, Galilei egyik tanítványa. Előkelő olasz családból származott. Papi és szerzetesi hivatása mellett nagy érdeklődéssel tanulmányozta az ókori matematikát és csillagászatot. 1629-ben Galilei ajánlására a bolognai egyetem matematika tanára lett.
Cavalieri munkásságáról:
Abban az időben fontossá váltak a mozgás, a folyamatosság és a végtelen kérdései. A végtelen, filozófia és teológiai fogalmai a matematikában is kezdték éreztetni a hatásukat. Cavalieri az „oszthatalanokról” korábban kialakult elképzelések alapján a síkidomokat párhuzamos húrokból, a testeket párhuzamos síkmetszetekből állóknak képzelte. Így a síkidom illetve a test „oszthatatlanok” összessége. Ennek alapján fogalmazta meg a térfogatszámításban ismertté vált, un. Cavalieri-elvet, amelynek segítségével több olyan test térfogatát is kiszámította, amelyet addig nem tudtak meghatározni.
A Cavalieri-elv pedig a következő:
Ha egy síkon két olyan test van, amelyek alapterülete egyenlő és az alaplapjukkal párhuzamos bármely síkkal képzett síkmetszetük páronként egyenlő területű, akkor a két test térfogat egyenlő.
Ezt felhasználjuk a középiskolában többek között a hasáb, és a gömb térfogatának kiszámítására.
Az általa kidolgozott eljárás az integrálszámítás fontos előzménye. Számos matematikai tárgyú munkája jelent meg a trigonometria és a kúpszeletek témakörében is. Összeállította a szögfüggvények logaritmus táblázatát. Neve összekapcsolódik az oszthatatlanok elméletével. A közönséges törtek tizedes törtté való alakítását Cavalieri tanulmányozta először.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.