A legrégebbi matematikai vonatkozású hindu leletek az i.e. 500 körüli időből valók. Ezekből kiderül, hogy a hinduk már ekkor a 10-es számrendszert használták, de ekkor még helyi érték nélkül. Ezeken a leleteken több geometriai rajz, szerkesztés és számítás szerepel. Ismerték az összefüggést a derékszögű háromszög oldalai között, a Pitagorasz tételt.
A Kr. u. III. -VI. század körül a 10-es számrendszerük kiegészült a helyértékek alkalmazásával. Ez a számrendszer aztán arab közvetítéssel került Európába, ahol ekkor a római számokat használták. Európai elterjedésében a X.és a XI. században Gerbert d’Aurilac (950-1003) tudós francia szerzetes, a későbbi II. Szilveszter pápa és az olasz Fibonacci játszott jelentős szerepet.
Az indo-arab számjegyírás fejlődését mutatja az alábbi táblázat:
India Kr. e. VIII. század. |
|
India Kr. e. III. század. | |
Arab XI. század | |
Európa XV. század. | |
Európa XVI. század (Dürer) | |
Újkor. |
Magyarországon az egyik legkorábbi emlék a hindu-arab számjegyek alkalmazására a budai Mátyás-templomban ma is látható. Az országcímer felett látható dátum: 1470. Később a XIV. századból is került elő hindu-arab számjegyeket tartalmazó lelet. (Lövei Pál 1986.)
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.