Pascal, Blaise

Francia matematikus, fizikus, filozófus. 

Pascal életéről:

A matematika mellett egyéb tudományágak (aero és hidrosztatika) iránt is érdeklődött. 1647-ben felfedezte a közlekedőedények sajátosságait. Foglalkozott a folyadékok nyomásviszonyaival, és felismerte a lehetőségét annak, hogy a barométert a magasságmérés szolgálatába állítsák.
25 éves korában egy egyházi mozgalom (a janzenista rend) tagja lett. Vitái voltak a jezsuitákkal. 1654-ben életében nagy vallási megtérés történt. Pascal maga Tűz-nek nevezte az eseményt. Ekkor felhagyott a természettudományos tevékenységével, és teológiával kezdett foglalkozni.

Idézet Pascal”Gondolatok” című könyvéből:
„Mert mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest, valami a semmi és a minden közt….
Két végtelen közé szorítva élünk, ez a mi világunk…”

Matematikai munkásságát csak 1658-ban kezdte újra. A sok munka felőrölte az amúgy is beteges és aszkéta életet élő Pascal szervezetét és 1662- ben fiatalon, 39 éves korában elhunyt.

A számítástechnika történelmébe is beírta a nevét. 19 éves korában alkotta meg a számológépét édesapja munkájának megkönnyítésére. Egy programozási nyelv őrzi nevét.

Pascal matematikai munkásságáról:

Már 12 éves korában már felismeri az euklideszi geometria törvényeit. 16 éves korában fogalmazta meg első matematika tételét. („Kúpszeletbe irt hatszögek átellenes oldalainak metszéspontjai egy egyenesbe esnek”.) Ezzel a projektív geometria történetébe írta be a nevét. Később érdeklődése a kombinatorika  és a valószínűségszámítás felé fordult.

Ez az érdeklődés egy kockajáték problémától indult.
„Ha egy kockával dobunk, akkor előnyös arra fogadni, hogy az első négyben lesz hatos, előnytelen viszont arra, hogy két kockával dobva az első 24 között legalább egyszer 2 hatos lesz.”

Ebben a témában együttműködött kortársával és honfitársával Pierre Fermat-val. 1654-ben (a+b)ⁿ binomiális együtthatókat tanulmányozta és a Pascal háromszöggel módszert adott kiszámításukra.

Ő volt az, aki pontos definíciót adott a teljes indukciós bizonyításra. 1658-ban megjelent „De la esprit geometrique et de lá art de persuader” cimű munkájában a matematika axiómatikus felépítésével kapcsolatban a következőt írja:

„Minden állítást bizonyítani kell, és eközben nem szabad felhasználni mást, mint magukat az axiómákat, vagy már bizonyított állításokat.”

Pascal az oszthatóság kérdését már teljes általánosságban vizsgálta.