Newton, Isaac

Newton életéről

Kiváló angol fizikus, csillagász és matematikus. Régi nemesi család tagjaként született. Nevét egy kis angliai faluról kapta. Gyermekkorában nem volt valami jó tanuló de 18 éves korában már kitűnő bizonyítvánnyal végezett. Csak 19 éves korában kezdett el a matematikával és a természettudománnyal foglalkozni.  Kepler „Optika”, Eukleidész „Elemek”, Descartes „Geometria” című művei valamint Viéte munkássága volt rá nagy hatással. Az 1666-os évhez köthető a „Newton almája” történet, amely az általános tömegvonzás törvényének a felfedezéséhez vezetett. 1669-ben 27 évesen lett a cambridgei egyetem tanszékvezető professzora. 1672-ben a Royal Society tagjává választották.

Fő műve „A természettudomány matematikai alapjai”  1687-ben jelent meg. Ez a három kötetes műben megalapozta a mechanikát, a mozgástörvényeket és az általános tömegvonzás törvényét. Mivel ő fogalmazta meg a fizika alaptörvényeit, a klasszikus fizikát róla nevezik „newtoninak”.

1690 körül nagyon megviselte édesanyja halála. Ezekben az években egy lakásában keletkezett tűzben sokévi munkája, jegyzete megsemmisült. Ezt követően már újat nem alkotott. Élete utolsó éveiben Newton főleg teológiával foglalkozott.

Newton matematikai munkásságáról

A binomiális tétel formulát általánosabb alakjában Isaac Newton 1665-ben 23 évesen leírta és bizonyította is. Newton módszert dolgozott ki a numerikus egyenletek gyökeinek közelítő meghatározására. A kúpszeletekről és a harmadfokú görbékről írt műve 1704-ben jelent meg.

Nagyon sokat tett az differenciál és integrálszámítás területén. Az un.  Newton-Leibniz -tétel teremt kapcsolatot a differenciálszámítás és az integrál számítás között. Ez a tétel azt mondja ki, hogy ha egy  függvény egy adott intervallum minden pontjában folytonos, az függvény integrálható és az integrálfüggvény derivált függvénye az eredeti függvénnyel egyenlő. Ebben a kérdésben azonban a vitatott elsőbbség miatt sajnálatos módon vitába keveredett Leibniz-el. A Bernoulli fivérek (Jacob és Johann) ebben a vitában Leibniz oldalára álltak.

Az integrálszámítás egyik leggyakrabban használt képlete (formulája) az ő és Leibniz nevét viseli. Ez az un. Newton-Leibniz képlet (formula):  ​\( \int_{a}^{b}{f(x)dx }=F(b)-F(a) \)​, amely az integrálható függvények görbéi és az „x” tengely által maghatározott síkidomok területének kiszámítását teszi lehetővé.