Lobacsevszkij Bólyai Jánostól függetlenül, de vele közel azonos időben ugyanarra az eredményre jutott. Ő is megadja az euklideszi párhuzamossági axiómát tagadó, a többit megtartó új geometriának a részletes kifejtését.
Lobacsevszkij életéről
Ez a zseniális orosz matematikus Nyizsnij-Novgorodban (ma Gorkij) született. 1811-ben, 19 éves korában már be is fejezte tanulmányait a kazányi egyetemen. Tanulmányai befejezése után is az egyetemen maradt, és tudományos munkásságának elismeréseként 24 éve korában már az egyetem professzora lett. 1827 és 1846 között rektorként irányította az egyetem munkáját és a kazányi egyetemet elismert, neves intézménnyé tette. 1841-ben Gauss javaslatára a Göttingeni Tudományos Társaság levelező tagjának választották. Ez hozta meg Lobacsevszkij számára a nemzetközi elismertséget.
Lobacsevszkij munkásságáról
Lobacsevszkij 1816-ban kezdett el foglalkozni az euklideszi axióma rendszer V. posztulátumával, a párhuzamossági axiómával. 1823-ban a kazanyi egyetemen tartott előadásain állapította meg, hogy ez az axióma a többi euklideszi axiómából nem vezethető le. 1826-ban benyújtotta az egyetemnek „A geometria alapjainak vázlatos ismertetése” című tanulmányát, ez a kézirat azonban elveszett. 1835-ben az egyetem Tudományos Közlemények folyóiratában megjelent Lobacsevszkij „Elképzelt geometria” című értekezése. Ugyanebben a folyóiratban 1835 és 1838 évek között jelennek meg „A geometria új alapjai a párhuzamosok teljes elméletével”. Ebben Lobacsevszkij megadja az euklideszi párhuzamossági axiómát tagadó, a többit megtartó új geometriának a részletes kifejtését. A matematikus világ azonban erre sem figyelt fel.
Sok tekintetben hasonló meg nem értés kísérte, mint a magyar Bolyai Jánost. 1841-ben Gauss kezébe is eljutott Lobacsevszkij munkája, de Gauss a közvetlen elismeréstől most is tartózkodott, akárcsak Bolyai János esetében. Csak később, elsősorban Hilbert, és Klein révén vált ez a munkája elismertté.
Lobacsevszkij a matematika több ágában is sikeresen dolgozott. 1834-ben megjelent „Az algebra vagy a véges mennyiségek kalkulusa” és „A trigonometrikus sorok eltűnéséről” című munkái. 1841-ben „A végtelen sorok konvergenciájáról”, 1852-ben „Néhány határozott integrál értékéről”, 1855 pedig „Pángeometria” címmel jelent meg tőle tanulmány.
Fő műve azonban az új geometria, amely méltán viseli a Bolyai-Lobacsevszkij geometria nevet.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.