Orosz matematikus. A valószínűségszámítás axiómái az ő nevéhez kötődnek.
Kolmogorov életéről
Oroszországban, Tambov városában született. Tizenévesen „örökmozgó gépet” tervezett, melynek hibáit olyan ügyesen rejtette el, hogy középiskolai tanárai nem tudták azokat felfedezni. 1910-ben, a nagynénje örökbe fogadta, majd Moszkvába költöztek, ahol 1920-ban érettségit szerzett. Híres volt széles körű műveltségéről. 1925-ben diplomázott a Moszkvai Állami Egyetemen és Nyikolaj Luzin oldalán folytatta tanulmányait. 1930-ban Kolmogorov első hosszabb külföldi útjára indult Göttingenbe és Münchenbe, majd Párizsba. 1935-ben, Kolmogorov lett a Moszkvai Állami Egyetem Valószínűségelméleti tanszékének elnöke.
Egy 1938-ban megjelent tanulmányában Kolmogorov lefektette a stacionárius sztochasztikus folyamatok simításának és előrejelzésének elméleti alapjait, mely hadászati célokra nagymértékben felhasználható lett volna a hidegháború idején. 1942-ben Kolmogorov megnősült. Egész életében tanított az egyetemen és azon kívül. Kisiskolások oktatásában is részt vett, valamint erőfeszítéseket tett – a tehetséges gyerekek érdekében – a pedagógiai fejlesztések területén (irodalom, zene és matematika témakörökben).
A klasszikus mechanikában tett legismertebb tételét, a Kolmogorov–Arnold–Moser tételt, először 1954-ben mutatták be a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson. 1971-ben csatlakozott egy oceanográfiai expedícióhoz a Dmitrij Mengyelejev kutatóhajó fedélzetén.
Kolmogorov matematikai munkásságáról
1931-ben jelent meg úttörő munkája „A valószínűségelmélet elemzési módszereiről”, német nyelven.
1933-ban ő fogalmazta meg a valószínűségszámítás axióma rendszerét.
Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrej_Nyikolajevics_Kolmogorov
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.