Bevezető feladatok:
1. Példa:
Dobjunk fel három darab pénzérmét. Milyen elemi események fordulhatnak elő? Mi az esélye annak, hogy egy fej és két írás lesz felül a dobás után?
Megoldás:
Minden érménél két lehetőség van: fej vagy írás.
Három érme esetén ez 2⋅2⋅2=23=8 elemi eseményt jelent.
Ezek: {F,F,F}; {F,F,I}; {F,I,F};{I,F,F}; {F,I,I}; {I,F,I};{I,I,F}; {I,I,I}.
Látható, hogy ezek között három olyan eset van amikor két írás és egy fej a dobás eredménye.
Így ennek az esélye (valószínűsége): 3:8=0,375. Százalékban: 37,5%.
2. Példa:
Hasonlítsuk össze, hogy mekkora a telitalálat esélye az ötös és a hatos lottón?
Megoldás:
Az 5-ös lottón 90 számból kell ötöt eltalálni.
Az összes eset: \( \binom{90}{5} \) =43949268.
Mivel csak egyetlen esetben lehet telitalálat, ezért a valószínűség: \( 1:\binom{90}{5}=\frac{1}{43949268}=0.000000022 \).
Ezt normál alakba írva:2,2⋅10-8.
A hatos lottón 45 számból kell hatot eltalálni.
Az összes eset:: \( \binom{45}{6} \) =8145060.
Mivel csak egyetlen esetben lehet telitalálat, ezért a valószínűség: \( 1:\binom{45}{6}=\frac{1}{8145060}=0.000000122 \).
Ezt normál alakba alakba írva: 1,22⋅10-7.
Látható, hogy a hatos lottón egy kicsit nagyobb az esély. Lehet persze, hogy a nyerhető összeg általában kisebb.
A fenti példákban szereplő a kísérletekben az eseménytér véges volt. Az első esetben 6, míg a második esetben 36 elemi esemény következhetett be.
Mindkét esetben igaz, hogy az eseménytér elemi eseményei bekövetkezésének a valószínűsége ugyanannyi.
Definíció:
Ha a „H” eseménytér nem üres véges halmaz, és minden elemi eseménynek a valószínűsége egyenlő, akkor ezt az eseményteret az eseményeivel és a köztük értelmezett műveletekkel (összeadás, szorzás, kivonás, komplementer) együtt klasszikus valószínűségi mezőnek nevezzük.
A valószínűség klasszikus modelljét szokás kombinatorikus modellnek is nevezni.
A definíció közvetlen következménye:
Tétel:
Ha a H klasszikus valószínűségi mező eseménytere, továbbá |H|=n (elemi eseményeinek száma „n”), ahol „n” pozitív egész szám és elemi eseményei: E1; E2; …. En, akkor az elemi események valószínűsége:
P(E1)=P(E2)=…=P(En)=\( \frac{1}{n} \), és P(E1)+P(E2)+…+P(En)=1.
A klasszikus valószínűségi modellben egy esemény valószínűségét a következőképpen kapjuk meg:
\[ Esemény \; valószínűsége=\frac{Kedvező \; események \; száma}{Összes \; események \; száma} \]
Tétel:
Ha a H klasszikus valószínűségi mező eseménytere, továbbá |H|=n, ahol „n” pozitív egész szám, az „A” eseményre pedig igaz, hogy |A|=k, (Az „A” esemény elemi eseményeinek száma „k”), ahol „k” pozitív egész szám, akkor P(A)=\( \frac{k}{n} \).
Tétel:
Tetszőleges „A” eseményre: P(A)= 1- P(\( \overline{A} \)).
Az utóbbi tétel nagyon hasznos, ha egy esemény valószínűségének meghatározásakor könnyebb kiszámítani az esemény komplementerének (kedvezőtlen eseményének) a valószínűségét.
Példa:
Pascal a XVII. századi nagy francia matematikus érdeklődése a kombinatorika és a valószínűségszámítás felé egy kockajáték problémából indult el. Ez a probléma, amivel ő találkozott a következő megfigyelés volt:
„Ha egy kockával dobunk, akkor előnyös arra fogadni, hogy az első négyben lesz hatos, előnytelen viszont arra, hogy két kockával dobva az első 24 között legalább egyszer 2 hatos lesz.”
Az akkori vélekedés szerint a második eset a kedvezőbb, lévén, hogy többet dobhatunk. Pascal azonban kimutatta, érdemesebb az első esetre fogadni.
Megoldás:
1. „A” esemény: Az első 4 dobásban van hatos, ennek komplementer „\( \overline{A} \)” eseménye, hogy az első négy dobásban nincs hatos.
Ekkor az összes eset: 64=1296. Az, hogy a négy dobásban nincs hatos az 54=625 féle képpen fordulhat elő. Így a keresett „A” esemény valószínűsége: P(A)=\( 1-\frac{5^{4}}{6^{4}}=1-\left( \frac{5}{6}\right) ^4=1-\frac{625}{1296}≈1-0.4823≈0.5177 \). Százalékban: 51,77%
2. Most nézzük a másik esetet. Mekkora valószínűsége annak, hogy két kockával dobva az első 24 dobás között lesz dupla hatos. Ha ez a „B” esemény, akkor komplementere az a \overline{B} \)” esemény, hogy két kockával az első 24 dobás között nincs hatos.
Az összes eset száma: 624. A”B” esemény száma: 524 .
Így a „B” esemény valószínűsége: \( 1-\frac{35^{24}}{36^{24}}=1-\left( \frac{35}{36}\right) ^{24}≈1-0.509≈0.491 \). Százalékban: 49,1%
Mint látható, ugyan kicsi a különbség, de Pascalnak volt igaza. Egy kicsit kedvezőbb az első eset.
Ennél a példánál jól látható, hogy egyszerűbb volt meghatározni az un. kedvezőtlen esetek számát. A P(A)= 1- P(\( \overline{A} \)) összefüggés alkalmazásával kaptuk meg a kedvező esetek számára a választ.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.